Jorgosz a temetőgondnok

Nos, a sziget fővárosának, Korfunak kellős közepén van egy temető, az angoloké. Az utcáról csak hatalmas, szebbnél szebb és különlegesebb fákat látni a magas kökerítés fölött, a kapun belesve pedig télen-nyáron millió virágot, orchideákat, liliomokat, ki tudja még, miféléket. Ha benyitunk a kapun, kis harang kondul, és elősétál Jorgosz – vagyis nem: ő már soha többé nem jön a látogatók elébe. Itt született, a temetőgondnok házában, és itt is halt meg tegnap: imádott parkjában, földi paradicsomában.

Nagyon szerettem itt sétálgatni – nem tudom, lesz-e kedvem még – a porillatú hőségben, a megnyugtató csöndben, egy derűs, mosolygós öregúr mellett poroszkálva. Tőle hallani a korfui angol meg ír , német, holland családok történeteiről, történelemről, megcsodálni a rengeteg orchideát: feledhetetlen hangulatú, tanulságos, izgalmas séták voltak ezek. A történelem nem az, amit az iskolában belénk vernek, amit tudós könyvek megírnak: a történelem egy bölcs, nevetős bácsika történetei.

Habár Jorgosznak már csak a sírját találhatjuk, de lapozgathatjuk 2 könyvét a park virágairól, és az itt nyugvó érdekes emberekről. Aki nem a kommersz turistaprogramokat választja, hanem felfedezné, megismerné Korfu e fura hangulatú kis titkát is, nyisson be a kapun, sétáljon egyet. Sosem fogja elfelejteni azt a délutánt.”